Péntek
Bágyadtan nézelődtünk a Mijas (ejtsd: Mihász) falucskába vezető, hegyi szerpentinekkel díszített buszos utunkon. Félálomban szinte megfejthetetlennek tűnt, hogy Görögország fehér házai, vagy Marokkó rozsdabarna épületei között kacskaringózunk-e.
Ezen a festői szépségű helyen egy apró, mégis sokat mesélő múzeumban ismerkedtünk meg az itt élő emberek hétköznapjaival, mezőgazdaságával, a szabadidőnkben pedig igyekeztünk eljutni a dimbes-dombos település minden kis szegletébe. Elégedetten nyugtáztuk, hogy a hangulatos kávézók, bőr, ajándék és ékszer árusok mellett jól megférnek kedvelt gumicukor-lelőhelyeink és Anime boltjaink. Mert ilyen fárasztó 2 hét után már csak erre vágytunk! :-D
Benalmádenára visszatérve, a Fő téren meglepetés bemutatóval várt minket a spanyol csapat. A harcművészeti előadást dobok és ritmusos kántálás kísérte, a fellépők mögött pedig felsorakoztak mellénk a büszke családtagok is.
Az attrakció fényét még a háttérben feltűnő kísértetház sem tudta elhomályosítani, de azért a műsor végeztével bekukucskáltunk, hátha látunk már valamit az október 31-i előkészületekből....
A ház persze nem fedte fel egy picurka titkát sem, így az iskolai partira igyekvő jelmezes gyerekek mosolygó pofijával kellett beérnünk.
Vizsganap - aúúúúúú!
Közelgő party ide, vagy oda, nekünk bizony előbb meg kellett mutatnunk tanárainknak, hogy nem volt hiába az a rengeteg idő, amit ránk szántak a 2 hét alatt.
Tünde néni és Anita néni büszkén feszítettek a székeiken, amikor Romal és Sergio elismerően nézték végig a vizsgafilmünket és végül átadták okleveleinket. :-)
Illúziók Múzeuma
Így utólag, azért akadt még valami, amivel a kimerült társaság kedvére lehetett tenni...
Ha akarnánk se tudnánk megmondani, hogy a tanárok, vagy a diákok élvezték jobban a délutáni jutalom mókát, de nem is kell. Most végre mindenkiről legördült az utolsó tanítási nap vizsgabemutatójának a terhe, így önfeledten bolondozhattunk az illúziók birodalmában!
